Nyílik, s kitárul a világ;
a tó, a rét, s a messzi fák.
Egyszerre lesz minden a tiéd,
elfog a vágy, úgy megérintenéd.

Fölötted ragyognak a csillagok,
s te kiáltanád „szabad vagyok”.
Szemeidben fénylik a Hold,
ilyen gyönyörű, még sohasem volt.

Ujjaid közt hegyek férnek el,
hallod, ahogy egy madár víg dalt énekel,
s látod, hogy tovaszáll a felhők alatt.
Csak most érzed neked mennyi maradt.

Üres szoba, lánc, magány,
pókháló szobád falán.
Csak egy lépés, hogy élhess szabadon,
de ott marad a rács az ablakon.