Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Orbán Nikolett verse

Beküldve: 2024.03.29.
Ennyien olvasták eddig: 709
155 
A gyász beszél belőlem
Vártalak...de nem jöttél.
Elmentél oly hirtelen, mint a hajnali szél.
Csak a gyász, a bánat ami itt maradt;
S fájó szívvel tudjuk: téged már nem köszönt a pirkadat.
Néma vagy...miért nem szólsz már?
Tán várod, hogy minket is elvigyen a bánat?

Fáj a seb, mit feltéptél újra.
Fáj a szív, mi megszakad újra.
Könny, mi újra melegen simítja végig arcomat,
s legördül szívemhez, hogy gyógyítsa azt.
Csönd van...miért nem jössz már!?
Ahogy legyen vidámság, melegség, mi újra csak rád vár?

De nem jössz. Csak fekszel némán.
Szemedre sötét lepel borul.
Eltűnik a napfény, s helyette sötétség tulul.
Sötétség tulul abba az űrbe, mit te itt hagytál, gyorsan, s némán.
Hazudtál nekem. Hazudtál. Azt mondtad, mindig itt leszel.
Én vártalak. De ismét nem jöttél...nem jöttél...nem jöttél...

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére