Ritkán szerettek úgy, hogy jó volt nekem,
ha igaz voltam egy kapcsolatban,
a másik nem tartott lépést velem,
lemaradt, s újra magamra maradtam.

Testben nem, csak lélekben hagytak el,
volt múltunk, jelenünk s talán jövőnk,
tudtam nemsokára búcsúzni kell,
már voltak felettünk sötét felhők.

És most vagyunk mi ketten, titokban,
örülünk minden édes pillanatnak,
napsugárban fürdünk és egymásban
felfedezzük, mit más nem láthat.

Mert jó ölelni és szeretni,
s a szerelemre igennel felelni.