Látom az arcod,
Szép barna szemed,
Sajnálom, hogy ott és most nem én vagyok veled,.

Fáj a szívem,
A mellkasom sajog,
Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.

Ordítani tudnék,
De sajnos nem lehet,
S iszonyúan fáj, hogy más áll melletted.

Szeretlek téged,
Szeretlek nagyon,
Elmondhatom neked, de őt cserben hagyom.

Nem kérheted tőlem,
Hogy egy kis örömért,
Eláruljam őt lehet, a semmiért.

Hisz te őt szereted nagyod.
Én csak várok, s reménykedek,
Hogy jön majd idő, mikor nyíltan szerethetlek.

Bár tudom,
S érzem sajnos mélyen,
Hiú ábránd csupán, hogy lenne még esélyem.

Látom kedves arcod,
Vigasztalnál érzem,
De attól, hogy hallgatok, haldoklik reményem.

Nézem barna szemed,
Rám nézel és látom,
Szerelmed, mit úgy szomjazok csak egy kósza álom.

Elszállt már a remény,
Már rég nem is várom,
De lelkem baját elmondanám... Oh annyira bánom!