Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Tököly Vajk verse

História a szerelemről
A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan megállva, az örökkévaló sziklát idézi.

A szerelem kevés látható öröm forrása, de nélkülözhetetlen,
Nem lehet legyőzni, mert mindig ő jár az eszemben,
A szerelem ostromol, bárkit, bárhol, bármeddig,
Aztán megadva magát a szív, fehérzászlót lengetve fekszik.
A szerelem képes rózsát bontani a betonból,
Gyönyörű virága vakít, tűzben élve tombol,
Felperzselve mindent, behálóz és emészt, rég,
Lángja az özönvíz kezében is fáklyaként ég.

A szerelem telis-tele mindennel, mi erő,
És az sem gyengítené, ha verné a jégeső,
Nem számítva kit ér, bekebelez mindent,
Férfit, nőt, ördögöt, angyalt és az Istent.

A szerelem kór, minek nincsen ellenszere,
Gyógyíthatatlan mámor, érzéketlen érzelemmel tele,
És megállítani csak egyképpen lehet, ha lehet?
Megszűnnék létezni, mikor szívem sziklává válva eltemet.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére