Ha éjfélt üt az óra, te ott leszel velem
Puszit adsz és pár jó szót súgsz nekem.
De nekem több kell: Soha ne engedj el!
Mert az idő is múlik, s a nap is felkel.

Te elengedsz és többé nem látlak,
nem keresel engem, de én még mindig várlak.
Lassan megőrülök, mert félek,
Hogy ami szép volt köztünk másnak adatik meg.

Másnak tartasz karjaid közt,
másnak mondod: szeretlek,
Édes hangod, édes tested
más érintheti meg.

Ezért kérlek téged:
Ne engedj elmenni,
Két karod közt hagyj álmodni.
Hozd vissza boldogságom,
hisz nekem Te lennél az egyetlen kívánságom!