Mandulavirág, kedves mandulavirág,
Azt súgod, sugallod: télnek vége,
Fel a szép tavasz közeledtére,
Többé nem lehet ilyen zord világ!

Mily bátor vagy is, te kis semmiség!
Nem félsz hogy a tél újra vicsorog?
Fagyos szelek fújnak, a könny csorog,
Kis virág voltál, leszel csurom jég.

Az életösztönöm azt diktálja:
Ezt a lépést most már meg kell tennem,
Tudom, hogy még egyedül kell lennem,
De követ majd a kert sok virága!

Az élet ezer veszéllyel teli,
De vannak, akik előre néznek,
A télből már nem, egy cseppet sem kérnek:
Útjukon élet, áldás kiséri!