Éjjel van.
Kába percek pattognak
Az álmosan meleg
Szobában.
Izgalom húzza vágyam
Sziklányi csodád felé.

Finom paplan alatt
Kezem siklik,
Már aludnál,
Szemed hunynád
A holnapnak,
De vágyam
Tűzzé hevítem
Testeden,
Hogy érezz,
Érezz végtelen.

Egymás rabjaként,
Nászunk hangja ébred,
Markomban szép, szelíden,
Lágyan lassú lázban,
Úgy zokog lüktetésed,
Mint testemben a kéj,
Vonaglik,
Akár a csend,
Mely hosszú hatalmat szór
Feletted.

Ránk sírnak a csillagok,
S a Hold buja fénye is
Féltékeny képzelet,
Ahogy kezem kényeztet
Véred bennem feszül,
Hangod morajlása remeg,
S halk szavad
Ott legbelül.

Ujjaiddal vágyat rajzolsz
Meztelen bőrömön,
Libbenőn lobogó lángod
Mámorítva kényeztet.
Karodba rejtesz,
S élvezed minden pillanatom,
Te vagy végtelen akaratom
A lét…
Az érzés…
A szabadság…

Sikollyá simul az éj,
A küzdelem
Homállyá fakít,
S a messzi tér
A szerelem könnyeiben
Alélva fürdik,
Mint beteljesült vágyakozás
Ledér bölcsőjében ring
Az elizzott lélek.