Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Ismeretlen verse

Beküldve: 2022.08.03.
Ennyien olvasták eddig: 690
90 
Megbocsátottam
már neked
ki elhagytál
majd visszajöttél
hogy eldobhass
magadtól.
Szeretted ezt a játékot
mert ismételni
akartad.
Nekem fájt
ez a játék.


Megbocsátottam
már neked
ki szemembe
hazudtál.
Később tudtam
csak meg.
Megdöbbentett
mire vagy képes
te tudtad jól
miért teszed.
Én csodálkoztam
álarcaidon.


Megbocsátottam
már neked
ki büntetve engem
mást jutalmaztál
arra érdemtelent.
Sértette önérzetemet.
Bár elismertél
így adtál tövist
kihúztam azóta
nem fáj már
a seb helye.
Tán bosszú vezetett
hogy saját
páncélod így
álljon helyre.


Megbocsátottam
már neked
ki szintén hazudtál
mint a kígyó
ki simulékonyan mar.
Én hiszek míg
nem csalatom.
Naív vagyok
tiszta szívű
elhittem szavad.
Szavaid lehullanak
az igazságról.

Megbocsátottam
már neked
hogy félreértettél
és bántottad gyermekem.
Ő is megbocsát
idővel.

Megbocsátottam
mindnyájatoknak
kik bántottatok
és megbocsátok
mindnyájatoknak
kik bántani fogtok.
Már most megbocsátok
míg kibírom
mondani
s még fog a tollam.
Megbocsátok
és megkönnyebbülök
szabadságomat
nyerem ezzel.

Bocsáss meg
hogy éles
szavammal
vágtalak
sértett önfejűségem.
Én azt hiszem hogy
tudom az igazt
s csak később
ébredek a teljességre.
Tévedéseim tükörré
torzulnak
s ordítják a valót
s én csak suttogni
merek már.
Kiabálhatnék is
meglelve azt
de elhal a hangom
torkom torlaszolva.
Én mondjam én?
Találd meg magad
találd meg
saját sorsodban
és bennem is akár
a kimondhatatlan
az átélhető
örök
valóságot.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére