Azt hittem, az idő majd
gyógyír lesz a sebeimre,
s hogy minden éj majd mind nyugodtabb
álmot húz a szemeimre.

...hogy szívem örjöngő tánca
lassan lecsendesül,
s testem a megszokott tempóban
munkába lendül.

Azt hittem, tényleg azt gondoltam, ...
naívan nyugtató szavakat mormoltam.
De már kezdem érteni, s egyre tisztábban,
Te már valóban nem élsz e földi világban.

A gyászos rémálom szertefoszlik szürkén,
képeivel kegyetlen valóságot szülvén.
S én nem tudom, hogy aludni volt jobb vagy ébren lenni most...
... az elázott párnacsücskét gyűrvén...