Telnek az órák, múlnak a napok,
Talán egy új esélyt kaphatok.
Tudom, hogy hibát követtem el,
Egy gyönyörű lányt gondolattal temettem el.

Ez túl nagy hiba volt belátom,
De remélem, egyszer megbocsát és meghálálom.
E rossz tettre nem lehet semmi más mentségem,
Csak, az hogy túl oktalan volt reménységem.

Aznap beszélgetésünk után,
Csak szenvedtem bután.
Az éjjel is túl hosszú volt,
Mert minden gondolatom engem vádolt.

Nekem ez már túl sok volt,
Ezért nyúltam a késért és csuklómon máris seb volt.
Nagyon fájt, mert a vér is folyt,
De megérdemeltem bár azóta ott a folt.

Ennél többet én nem tehetek,
És szánom minden bűnömet melyek közénk férkőztek.
Remélem, megbocsátasz nekem egyszer,
És újra barátok leszünk de, talán meghálálni nem fogom tudni elégszer.