Ez egy nap, ami csak az enyém,
szárnyalni fogok - már ez az enyém?
Ez az idő most nekem kedvez.

Ki is vagy te valójában?
Egy ember a sok közül,
vagy egy angyal a fel világban?

Kit érdekel? Hisz egy a sorsunk,
pokolba vezet így mindegy.
Sokan hittek egy ócska dallamnak,
pedig másvalaki csak rám várt.

Vár a segítségemre, vár a halálomra.
A szeretet, a boldogság sosem talált rám igazán.
Romok közt lépkedtem bánatomban merülve.
Elegem van már e világból, csak mennék
már innen el. El innen a messzibe.

Mégis kötődöm idelent,
pedig oly bánatot kaptam ki,
mibe más összeomolna - de én bírom a nyomás
súlyát. Bírom a fájdalmamat, a szomorúságot.

Nézz csak rám, gúnyolj ki! Úgysem fogsz rám
emlékezni. A halál a jó barátom,
de sokszor ellökött magától.

Tűzvész vesz körül egy régi helyen, egy régi társsal,
ki bömböl dühében, én a tűz parazsába merültem.
Várom a kínt, a halált, mert a fájdalomra
immunista lettem.

Iskolámtól messze, az erdő mélyén,
hol senki sem talál rám,
egy mondat zúgott a fejemben,
miközben a nyakamból ömlő vért próbáltam elállítani:

"Jobb lesz nélküled a világ, hidd el, érted teszem,
boldogabb, biztonságosabb csend lesz."
Majd elvágta a nyakamat. Csukját visel, kaszát élez,
ezt mondta Cathy is a halálakor a halálnak.

Démon, Cathy fríze velem van a tűzben,
ő tombol helyettem a bennem felgyülemlett bosszúm helyett is.

Sokan hittek egy ócska dallamnak,
pedig másvalaki csak rám várt.
Vár a segítségemre, vár a halálomra.

A szeretet, a boldogság sosem talált rám igazán.
Romok közt lépkedtem bánatomban merülve.
Elegem van már e világból, csak mennék
már innen el. El innen a messzibe.