Miért is élünk?

Küzdj azért mert lettél,
s ne add fel soha .
Rövid ez az élet,
és lehet mostoha.

Azért vagy közöttünk,
mert ide teremtet.
A mindenható benned,
reményt felejtett.

Unalmas légy mint a hasmenés.
Ne add fel a célod még ha nem is élsz.
Ha holnap kopogna
a halál angyala.
Falazd be az ajtót,
hogy nem is volt soha.

Barangol az élted,
fogd fel végre már.
Ne hagyd félbe utad,
ne légy már szamár!

Taposd az ösvényt,
mint sokan elebek .
S kinek a sírját
mára a gaz nőtte be.

Rájössz majd akkor,
hogy élsz te majd tovább.
A Föld hordja tovább,
lábaid nyomát,

Vagy tán a kóró,
mely belőled fakad.
A szél hordja magját,
mi újra meghasad.

Peregnek az évek,
az évtizedek.
Döntsd el egyszer végre,
alkotni is lehet.

Tudja meg a jövő
hogy itt jártál vala.
A múltat azt hagyjuk,
mert igen mostoha.

Emlékezni arra szoktak igazán.
Ki gyarló volt a néppel,
nem kesztyűs kézzel,
vagy tán nagy vezér?
Milliókat hagyott a
Vértek mezején.

Létezik itt egy út,
de döntsd el te magad.
Végig járod azt
vagy néma űr marad .

Sarkadban végig,
lihegő kutyák, hada.
Ne nézz hátra mégse
mert azt nem szabad.

Ha ezután sem tudod,
mi élted lényege?
S kételkedsz benne
az élet lényeg-e?

Akad majd akkor rokon,
vagy egy barát.
Ki ültessen a sírhantod fölé,
egy lombozó fát. TANDARI LÁSZLÓ,2011,11,8-10