A neved nem jelent többet,
mint másé – csak nekem.
Mint ablak a hegyek között,
amitől kilát a szívem.

A világ nem tud rólad – és nem is kell.
Én tudlak. Úgy, ahogy senki sem.
Nem hangosan, nem hivalkodón,
csak pontosan. Mint térkép a tenyeremben.

És ha egyszer elfelejtenének téged,
nem maradnál névtelen.
Mert hordozlak – akár a nyárszél a fűben:
láthatatlan bár, de mégis ott van, jelen.