Mi célja e keserű földi létnek?
hamvainkból netán új lét ébred?
Vagy mint szél fújta por
tűnünk el a semmiben?
E világ kivet, elfeled, törli emléked,
nem marad más, mint kopott képek a dobozban
S megkésett szép emlékek a szívekben,
mik idővel új értelmet nyernek.

Ily gyorsan múlna el minden? Nem!
a szív lassan kifakul, elveszti erejét
A lélek kifújja utolsó erőltetett lélegzetét,
majd csendben, halkan, s észrevétlenül távozik.

De ez még nem a halál órája, nem lehet az,
hisz a lélek tovább él ott
Hol a dobozban állnak a kopott képek,
s ott, ahol a szív őrzi az emléket.