Mint anya homlokát
lázas gyermekének,
érints meg lágyan, mint
egy szomorú ének.

Simítsd le gyengéden
homlokom redőit,
a nélküled töltött
esztendők tanúit.

Érints meg, érezzem
tenyered bársonyát,
zaklatott lelkemben a
nyugalom mámorát.

Nincsen már nekem
az életben egyebem,
ha nem kellek vár rám
az Isteni kegyelem.