Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Petró Árpád verse

Beküldve: 2024.07.12.
Ennyien olvasták eddig: 85
41 
Látomás
Mint csillogó kristálygömb, csapódik a falhoz,
Szikrára hullik legféltettebb álmunk.
Remegő ujjakkal gyűjtém csillámát,
Gyönyörű álom, miben a csillagokig szálltunk.

Tűhegyes szilánkok ujjamba fúródtak,
Véres valóság, mit tenyeremben tartok.
Szememből könnyek indulnak délnek,
Mossák sebeim, mit okoztak karcok.

Szivárvány gömbként, buborék illúzió,
Védelmezőn tápláltalak éltető reménnyel.
Könnyű fuvallat játéka rabol el,
Szomorún vágyom rád lelkemnek hegével.

Kérdőn tekintek kísérő angyalomra,
Ennyi volt megírva a mennyei könyvben?
Mivé lett a féltett, tündöklő álomkép?
Káprázatos világ omladozik bennem.

Azóta is szűntelen keresem a víziót,
Hogy bekötöd sebeim hófehér gyolccsal.
Letörlöd könnyeim borús arcomról,
Ápolod a bánatom mézédes csókkal.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére