Imádkozunk, reméljük a jövőt,
Majdcsak végre meglátjuk eljövőt…
Imádkozunk, reméljük a jövőt.

Múltunk egy már elérhetetlen, biztosan fel nem dolgozott,
Mi benne volt, az mára már a semmibe elkalandozott…
Múltunk egy már elérhetetlen, biztosan fel nem dolgozott.

Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör,
A sok tíz év, már nem mond semmit, már az öregség, végesen gyötör…
Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör.

Ami már elmúlt, azzal nem tudunk, nincsen mit kezdeni,
De jő jövő oly' ahogy ideér, kezd a jelen lenni…
Ami már elmúlt, azzal nem tudunk, nincsen mit kezdeni.

Mindig új a feladat, ahogy a jövő lesz, mint átlényegült jelen,
Ezen el-filozofálva el is lehet mélyedni, de ez már jelen…
Mindig új a feladat, ahogy a jövő lesz, mint átlényegült jelen.

Feladat, nem kell -búban- a múltba tévedve révedni,
Feladat, hogy a jövőnek kell maradékát leélni…
Feladat, nem kell -búban- a múltba tévedve révedni.

Vecsés, 2021. november 30. - Kustra Ferenc József – íródott 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)