Ha eljő az idő
Ha eljön az idő...
Mikor ősz fejem már nem szívesen veszed öledbe,
s hiába teszem vén kezem a puha kezedbe.
Tudom, eljön ez az idő egyszer,
de kérlek, akkor még ne engedj el.
Mikor mint üstökös úgy ragyogsz, de már nem nekem,
s egyre kevesebb időt töltesz el velem.
Tudom, eljön ez az idő egyszer,
de kérlek, akkor még ne engedj el.
Mikor érdes kezemmel simítom selymes bőrödet,
szégyellem, amiért Veled vagyok, és vénségemet.
Tudom, eljön ez az idő egyszer,
de kérlek akkor még ne engedj el.
Mikor hallgatásom Neked a tudatlanság jele,
pedig én már rég tudom, te nem mással vagy, mint Vele.
Tudom, eljön ez az idő egyszer,
de kérlek, akkor még ne engedj el.
Mikor fátyolos tekintettel csak csodállak, nézlek,
és az utolsó ölelésedért halva remegek,
s a lélek már lassan hagyja el testemet,
kérlek, te csak akkor engedd el a kezemet.