odalent a vízen egy csónakos kereng,
- vajon mit keres - egy régi álmot,
- mit felejtett elme - vagy egy kicsiny kuckót
vagy egy szigetet, (és) csak merengek,

vajon mit lát - a kék, hullámzó vizet,
- vagy égen lebegő papírsárkányt
- vagy egy pöttyös labdát, nádi sármányt,
papírcsónakot, sodródó falevet

vagy szárcsafészkeket. - gondolkodom,
ahogy nézem - ó, vajon, mit is érez -
ezen mélázom - s míg pilledve nézem,
az emléke a lelkembe csorog,

szinte átölel a csend most köröttem,
(langy szellő fújta lelkét - és én értem.)

"

/ emlékvers egy régen meghalt emberről /