E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad választás? Ahhoz ember is kell,
olyan, kiben még nem teng túl az állat:
ösztöneit lélek kordában tartja.
Ember és állat egy közös varázslat.

Kis „szerző” csen csak, de nagy tolvaj markol,
s vad törvényekkel rabol a fasiszta,
s félelmetes az a sok „átlagember”,
kinél fogalmak sora ma sem tiszta,

s kiben embert könnyen legyőz az állat,
buta is maradt, s erkölcse sem szép itt, -
Istent mormol, de közben azt az Istent
csak kihasználná, a végtelenségig!

Igen, a népből könnyen csőcselék lesz, -
benne a volt népet még szánom, látom,
egyház máglyás múltról nosztalgiázik,
s bíborruhás magában libernyákol.

Eltűnődöm: ha tényleg volna Isten,
s Isten volna, akkor is mit tehetne?
Állatember ráfogja a Teremtést,
pedig nem tudja: mi vagy ki is tette?

Halálom közel, nem várom a Választ
(a „NEM TUDOM!” áldás volna, de láttat
a Világ mást, mint Anyagot, bár benne
a Fejlődés is ott, s feltár „csodákat”).

Bolond idő? Hát, már sokszor bolond volt:
emberállatból ki-kitört az állat,
s állat gyújtatott óriási máglyát
az embereknek, - s ezzel önmagának.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
nem hittem addig azt, hogy ennyi szégyen
megmaradt magyar állatemberekben,
s emberi agy, szív ilyen sérülékeny!

Most bolond időt pojáca vezényel,
elmebetegként már leépült lény lett, -
vagy kór-koronás állatgondolattal
egy országot taszít fasiszta éjnek?

S te magyar vagy, - kinek ilyen vezér kell,
akit elferdült Horthy-múlt is áthat?
S szájadra veszed Istent és az Istvánt?

S azt sem érzed, állatként, - ez gyalázat?

(2020)