A szomorúság ott van abban,
ha a becsület ily halott
egy tájon, mint itt, - Magyarország,
hát ilyenek a magyarok?!

Nem mind ilyen, tudom, de mégis
túl sok lélekben ott rohad
múlt, s jelen együtt, s látszatokkal
egy nemzetet butítanak.

A nagy tolvaj, ha lop magának,
sok más lelket is mélybe ránt,
s csak fosztogat? Többet tesz ennél:
kis tolvajt használ pajzs gyanánt, -

kis tolvaj él nagy tolvajokból,
nagy és kis tolvaj szennyből él,
s kis tolvajok is szaporodnak
nagy tolvajok seggeinél.

Kis tolvajok elszaporodtak,
s az ördög zenget álmisét,
s keresztény Keresztet bemocskol, -
bemocskolja az Istenét.

Nem mind ilyen, tudom, de mégis
(bár azt is tudom: ez nem új),
keresztény-e olyan keresztény,
ki bűnök láttán meglapul,

s hiszi: Isten végzi helyette,
azt is, mit neki kellene?
Ily álkeresztes Magyarország
hányszor lett rossz út végzete?

Hányszor győzött: embertelenség?
Hányszor volt becsület: halott?
Egy Trianonról népbutító
népség hányszor is hazudott?

S akármennyire nem kedvelte
az úri Horthy Szálasit,
mégis, mit hozott Becstelenség?
Mint pusztít, ha álszent, a Hit!

Ha magyar vagy, becsület nem kell?
Ha magyar vagy, így vagy szabad,
hogy meglapulsz, mint sz@r a fűben,
s nem mondod ki az igazad?

Aki csalt, az, bizony, - csaló volt!
Mondd ki magyarul: magyarán!
S igazad vágd azok szemébe,
kik most híznak lopott hazán!

A szomorúság ott van, abban:
önként vagy becstelen halott,
te megtévesztett Magyarország,
és elmebajos tolvajod

közben meglopja önmagát is,
ha becsület nincs: semmi sincs,

s becsülethez EGYENES SZÓ kell, -
ahhoz meg EGYENES GERINC!

(2020)