A láthatáron a Nap
dacolva az éj sötétjével
tétova mozdulattal,
álmatag lassúsággal kel fel,

majd mint aki egy kicsit még aludna, mert még korán van,
tekint le a sötétből előtűnő tájra.
Sugaraival a világot gyengéden simogatva melegével a vidéket lágyan cirógatja.

Az éjszaka sötétjéből szabadulva minden lassan éled
hála a felkelő Nap erősödő fényerejének.
Az újraébredő világ álmából fokozatosan felébred
szívében egy sokkal jobb, sokkal szebb nap boldog reményével.