Odakint szép csendben havazik, ki- fehérül a táj,
Csillog a fénye, szinte világít, ez maga a báj.
Eljött az ideje, kicsi láng ég nézem, ez bűbáj.

Az első gyertya, az advent első fénye,
Gyertyalobogás, már Jézus érkezése?

Egy hét eltelt, fellángol a másik gyertya,
Ez mutatja, hogy ez évek fénye, máma.

Megint elment egy kerek hét, már bizony ég a harmadik,
Közeleg az ünnep is, lehet, hogy fönt leszek hajnalig...

Letelik az utolsó hét, a negyedik gyertya is lobog,
Boldog beteljesüléstől, örömtől, velem... föld is forog.
És már bizony ez, az utolsó kis gyertya,
Ide vezetett hozzánk, Jézusunk útja.

Vecsés, 2018. november 26. – Kustra Ferenc