Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Lelkes Miklós verse

Megígért versem (Nikolits Árpádnak)
Hát, megígért versem sokáig nem jött
(Neked dedikált), nem siettem el.
Miért? Jól tudtam (amint Te is tudtad):
most nincs Idő, mely Versig felemel.
A versekért kopóid sem ugatnak.
Megértik, mert irodalmi kutyák:
ha a világban rövidül a kolbász, -
hosszabbak lesznek a litániák.

Ám az adósság mégiscsak adósság
(akkor is, ha írott szó mit sem ér
szépség-tavaszról, képzelt szabadságról,
sőt, gyakran kevesebb a semminél).
A látó mindig zárt ajtón kopogtat.
Nem nyitják ki? Tudja, de nem hiszi.
Ám vak tömegnek nem kell kétkedés sem, -
a vak világnak csak vakon neki!

Persze, a vak azért is vak: vakítják
Patyomkin falvak, mázolt felszínek,
s vásárra vitt bőrét kitetoválják
horogkeresztes vezéristenek.
(Ez tréfás célzás, bár sok vezér horgos
a világban ma is, s bámul a nép,
s az új kapuban nem ismer fel régit,
csak áll, csak bambul, mereszti szemét.)

Szóval (írottal is) ma messze menni
előre, most még, aligha lehet
egy világban, amely önmaga ellen
gyártat szuper jó új fegyvereket..

Ám az adósság mégiscsak adósság,
s az Olümposzról nézvést lent a köd.
Pár görög atyafi igaz, hogy bölcs volt, -
de a görögség? Az rájuk - köpött!
S a szerepet mikor átvette Róma,
új tömeg bömbölt harci éneket
(a bölcsek esze éles maradt holtig,
de római kard sokkal élesebb!).

No, ez a múlt! Sajnos, jelen is egyben,
s így nem gondolom: versem Versig ér.
Különben, Versre rá lehet fizetni, -
jól láthatod szegény Kölcseynél!
A HAZÁT tette (milyen naiv szándék!)
MINDEN elé, s hitte már jön a JOBB,
de jóságból csak nagyon mérsékelten
részesültek a későbbi korok.
Reform? Volt néha, deformált ruhában
(parasztvakító, szellős öltözet),
de fent, fényárban, úri táncteremben
háromszínű tánc hová vezetett?
Elfeledett marhavagon, kakastoll,
szurony, - most semmi sincs igaz helyén,
bűnösök sem, s áldozatok, s utódok, -
ily történelem hazug költemény!

Mindegy.. Árpád, üdvözlöm a kopókat!
Bájos, okos, irodalmi kutyák.
Magyarázd el nekik: rossz emberekről
sem célszerű lehúzni a gatyát
(még ha futnak is), nincs alatta szépség,
s lelki Adonisz ma már ritkaság.

Jót nem írhatok Neked Versben, Árpád
(igaz, a rosszat, azt jól írhatom,
ámde még arra sincs most semmi kedvem,
lehangolt lantom, sok gondolatom.)
Melyik Zeusz rabol most Európát?
E Főisten szarva majd kikbe bök?
S végül a kisebb farkából majd kiknek
készül a híressé vált bikacsök?
Ezt megbeszéljük majd az Őrnagy Úrral,
ha szól a vonal mellékes oldalán, -
ha megszólal.. Ám attól félek, hallgat, -
mit mondhatna, magyarul, magyarán?

(2018)

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére