Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Tasev Norbert verse

Keretező ember-arcokhoz
Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik s készít alattomos csapdát! Visszanézek mindig méla, megrepedt tükör-szilánkokba bújócskázó rettegőn is szomorú kisfiú-arc felé s szeretném megvédeni a bentrekedt, tartós félelmet is! Morgó gilisztaként akárki eltapossa sebzettségem határait; nem hátrálhatnék már meg soha! Vékony kis Júdás-holdszilánkok sebzik bőrömet, ha balzsamos holdfény kísértőn szobám börtön-falán megremeg! Elpihenve zaklatott, milliő sebből fetrengő, lyukas szívem a megtalálható boldogság két Mennyország-szemeiben!

Mély, hollótollú seprűnyél-pillákba jó volna még együtt megremegni s megriadt pagony-lelkem békét kuncsorogna csókok megváltásaiban! – Még szándékosan felnőttek között játszom a naiv bambát! Jó Hamletként az emberségre volnék csak kapható! Lelkem óhajtva sejtené könyörület s rézvét adományait, még maradék-tartalék büszkeségem sem felejt! Meg kellene már tanulnia mindenkinek gazdag-szemekből csorgó-mézes árkok világítanak; folyamatosan ki-be csomagolom már szánalmas önmagam!

Kinti csürhe-zűrzavarban boldogulni csupán egészséges köldökzsinorral lehet, mely még egyre vissza-visszavár! Akárki láthat méla-boci szemekkel mertem bámulni emberfajtákat! Készen áll saját szamárbőr-figurám önmagamat mégsem árusíthatom ki! – Magamon át megszűröm a porszemcsék részleteit – nappali fényben is csupán csak akkor láthatnak, ha én akarom! Egyetlen cél maradhat csupán ismétlődő, sebző történésekben megőrizni az Ember jóságát!

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére