Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Bánfalvi Tibor verse

Beküldve: 2024.04.08.
Ennyien olvasták eddig: 331
131 
A két énem
Említettem már néked,hogy két énem
viaskodik a lelkemben azért mit érzek.
Egyik énem ölelne s soha el nem engedne
de a másik csak ellökne minél messzebbre.
Mikor megöleltél engem azon a reggelen
lelkem s testem örömtől égett.
Csak öleltelek téged s kértem e pillanat öröké tartson
de a pillanat tova szaladt s elengedtél engem.
Lelkem s testem rögtön a sötétbe vissza esett
s bár nagyon jól esett karjaimban tartani téged.

Feléledtek bennem a negatív érzelmek
mit akarok én e csodás lánytól istenem.
Túl tökéletes ö én nekem szép a teste s a lelke
én meg úgy-nézek ki mint egy szörnyeteg
lelkem üres bánattal töltve testem nem felelne meg neki.
Ezt a szépséget úgysem tudnád megtartani
enged el had szárnyaljon tovább e földre szált angyal lány.
Aznap reggel ezért voltam képes elengedni téged
mert ezek jártak az eszemben.
Másképp azt hiszem még mindig csak téged ölelnélek
soha többet el nem engednélek.

Ezért érezheted azóta is,hogy egyik percben húzlak magamhoz
a másikban pedig oly nagy távolságot tartok.
Mert a harc még dúl bennem cselekedetem attól függ
melyik kerül előnybe.
Félek míg vacillálok sötét oldalam elnyomhatom
addigra te új párod megtalálod s boldogan élsz majd tova.
Én pedig újra vissza zuhanok a bánat s szomorúság mély vermébe.
S így élem tovább majd életem.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére