Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kohut Katalin verse

Örökös boldogság
Valentinnak nemes napján
jegyet adok Teneked,
áldott pohár, teli nektár
az út, hozzám elvezet.

Csacsogok én kislányosan,
orcámon pír, rám nézel,
két szemedben jövő fogan,
pillantásod megékel.

Érintésünk villámcsapás,
vibrál a lég köröttünk,
nem marad el kölcsönhatás,
szívben frigyet kötöttünk.

Oly' igaz a földi csoda,
mintha égben szárnyalnánk,
s káprázatos ég-szálloda
kapuját kioldanánk.

Nagyteremnek a közepén
trónunk arany hintaágy,
Hold tilinkós nagykövetén
az éj is aludni vágy.

Elpihen már minden puszta,
sivár világ nincs többé,
az Idő is olyan lusta,
megáll a perc örökké.

Így egyesül Föld és az ég,
szerelem himnusza száll,
felderül majd minden vendég,
örökös boldogság vár.

2018. február 12.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére