Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Én verse

Beküldve: 2024.12.08.
Ennyien olvasták eddig: 472
173 
Örökségem..
Ecsetet ragadva, megáll kezem.
Melyről a mélykék olajfesték,
a tenyeremben ereket rajzol.
Képtelen tekintetem elmereng,
arcomon hűsítő könny
peregvén, csípve markol.

Duvadt kísérletem
ahogy, a testem pihentetem..
Arcodat látom.
Messze maradtál!!
Kiáltom, s mi maradt..
De, csak a néma csend teríti
fehérre ismét e kopott falat.

Már csak,
emlékeimben maradt mint festmény,
ragadva bele a képzeletemben..
Ahogy fekszel a bordó kanapén,...
Hogy mi voltál s mi maradt..
És én, hogy miért is..
Meddig s mennyire szeretlek..
Fedetlen, Örökségem erdején.
Írta: Én

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére