Fájó szívvel gondolok rád egy sötét őszi éjjelen,
Csak a szívem dobbanása hallatszik a nagy csendben,
Csak a szemem ragyogása fénylik éj-sötétben...
Mely éppenséggel tőled ragyog,
Hisz ha rád gondolok, minden egy picivel fényesebb...
Talán még a gyönyörű smaragdnál vagy gyémántnál is.
Mely elkápráztat, de nem annyira, mint te egy örökkévalóságon át.