Hallani..
Ahogy a lélegzet szomja,
préselve szorítja tüdőből nyomva.
Sípol, majd hörögve készen..
Orgazmus öleli a testet éppen.

Elborítva agyat, megdermedt törzset.
Szájban üvöltő képtelen völgyet..
A hangot, mi torokból terjedt,
s világ körötted a bűnre erjedt.

Így emlékezve a szerelem házára.
Miként léphetne be, testesült tájára..
S minden, mi gyötrelmes, szép lenne.
Nem forgatva ezerszer a megtört kést benne..

S a vér, mely csatornákon kúszik,
mi lassan folyva így a pokolban nyugszik.
Választva szorosan az angyali képet,
érzelmek oltárán a tiszta színű képlet..

Majd kiereszt, minden feszülő szerzet.
A tested a pillanatnak lassan elernyed,
szusszanat ismét, oxigén árad..
Fejed s tüdődnek forrásában támad.

2015.03.22.