Gyermekei a Csendnek
jöttek, s mesébe mentek.
Közben a som beérett.
Bokrokon színe vérzett.

Kőtestű tölgyfák álltak.
Kéklett égbolt-vasárnap
templom, s lengett lemondó,
hit-hintás, halk harangszó.

Az estém készült bennem
árnyjáték-félelemben.
Madárszem csillagének
várta, hogy égre léphet.

A hegy meg holdját várta,
de még a fény a fákra
a kékjét küldte egyre, -
a fény kékjét szerette?

Gyermekei a csendnek
jöttek, s mesébe mentek,
s egéről másik honnak
hoztak hallgató holdat.

Madárszem könnycsepp égett.
Végül az út sötét lett.
Rájöttem: furcsa létnek, -
egy könnycseppnek mesélek.

Könnycsepp, madárszem, álom,
voltál-e volt világom?
Madár-csillagszem ének,
te kértél csepp meséket?

Csend-gyermekek futottak.
Körbevették a holdat.
S tudta csillagszem ének:
csak magamnak mesélek,

de meséltetett bánat,
öröm, fény, árny, varázslat,
hihető, hihetetlen, -

titok szívben, szívekben.

(2017)