Nap tüzétől izzik, forrong a táj
gyenge fuvallatról álmodik a lét.
Gyilkos, katlan- sújtott testünk egyre fáj
feledni vágyjuk a nap melegét.
Fellegekért kiált minden, aki él
esőért esdekel, sóvárogva kér.
Enyhet- adó záport remegve remél
fuldokló imájuk az egekig ér.
Suhanó fellegek, enyhet- adó zápor
messze tova tünnek, tikkad a lét.
Izzik a levegő, hasítja éles por
semmi sem enyhíti a gyilkos szenvedést.