Első sugarak midőn átszúrják a légkört,
pilláim mögé kúszva, szép lassan testet ölt:
- újabb reggel.
Újabb remény…
A gondolat íze
álmaim zúzva - apránként fölém nőtt.

Alsóbb rétegei égboltunk fényének,
A felszínt nyaldosva véget vet az éjnek.
Újabb reggel.
Újabb esély…
A tudat pásztáz,
a mélyben érzések feszültek.

Idő. Akarat. Lehetőség. Esély.
Előre…!
Nap nap után,
szép lassan - kifutunk belőle...