A Dagály - fürdőben kihívtak

egy sakkpartira, mert kivívtam

játékommal a szimpátiát.

Akkortájt, mint egy vidám titán



megragadtam minden alkalmat,

hogy tudásomat megmutassam,

támadtam bástyámmal, lovammal,

királynőmmel, és a futómmal,



gyűlt a közönség a medence

szélén. Egyszer csak megremegtem

és hátrafordultam, egy fickó

mereven bámult rám: - Te filosz,



már megbocsáss, három órája

állsz a hátam mögött, hogy lássad,

miként sakkozom. Mért' nem ülsz le?

A srác meglepett: - Nincs türelmem...