Üvölt szürke farkas:
Jéggé fagyott az erdő,
Ki az erre tekergő,
Aki enni adhat?

Hol vannak az őzek,
Szelíd szemű óvatlanok,
A nyulak népe is itt hagyott,
Ki űzte el őket?

Válaszolt a nagy sas:
Vándoroltak messze földre,
Fény-csillogó örök zöldbe
Temiattad, farkas.

Hogyha megváltoznál,
Visszajönnek, ...

Én egy pillangó vagyok,
Sehol sincs otthonom,
Megbántanak a nagyok:
Nevenincs rovarok,

Ha a földön lelek helyet,
Picsiny életteret,
Haragos szél leteper,
Szellőcske rám lehel.

Bokrok közé röppenek,
Tüskék felsértenek,
Lombos fán elrejtőzöm,
Kopognak faőrök,

Felhők alatt szárnyalok,
Eső kerget, ...

Lepke, lepke, kedves lepke,
El ne menj e kerge helyre,
Megkergetnek, megverhetnek,
Fejeden megsebesedhetsz!
Keressed Nefelejcs-kelyhed
Mese-hegy mellett, te szende
Lepke, lepke, kedves lepke!