Szonett 5.

Madár csicsergését érzékelem,
pacsirtaszólam köszönt e napon,
szívem most a füttyszóra zakatol,
hajnalban szép ünnepre ébredtem.

A nagyvilágon bármelyik helyen
élhetsz, a nőiséget csodálom,
az anya, a szerelmes, az álom
örök-asszonyit vágy a férfinem.

Aki még nem volt senki világa,
fájó szívvel gondol a csodára,
mely nemes az egyetlen szerelem,

s aki testében nőtt életet szült,
érti, amiért minden ember küzd,
tudja, fenséges az asszonyi nem.