Az esti szürkületben tábortűznek lángjai lobbannak,
fényüket adva a komisz tél távozásának.
A tél búcsúztatását nem kíséri fájdalmas jajgatás,
sőt! Ellenkezőleg! Övezi dalolás, vidám kacagás!

Elég volt a tél jégvirágos, cudar, hideg leheletéből!
Mindannyiunk szívében a várt tavasz szép reménye tündököl!
Talán megérzi ezt a tél is, de azért még lehel egy hideget.
A kikelet, gondolom, meghozza végre a régen várt meleget.

Ellobbannak a lángok. A tábortűz kialszik.
Mindenki most már a jó időben reménykedik.
Csend lesz. Elhal a dal, a nóta. Est borul a tájra,
közben szétterül az éjszaka álmos nyugalma.