Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”

Élni nehéz, de szeretni muszáj.
Emlék volt minden, szenvedély és viszály.
Elmentél, de visszanézni nem mertél.
Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,
Ami megtörtént, valahol bent,
Bent a szívedben.

Már nem kell visszaút,
Ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
Ez hozza el a végső búcsút.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedves, szép alak...

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem ...