Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...

Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán

Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ...

Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer

Az életnek tengerében
Két örvény van: szív és ész;
A kettőnek egyikében
A jobb ember könnyen vész.
Az ész ezer bajt okozó,
Ezt el lehet kerülni;
A szív, minthogy ragadozó
Könnyű benne elmerülni...

S sem az angyalok a felhők felett,
Sem az ördögök tenger fenekén
Nem tehetik, hogy szívtől a szív,
Elváljunk, ő meg én.