Egy kimondott szó
fájóbb egy ütésnél
egy kimondott szó
s az életem a tűrésé.

Nyelek úgy mint mindig
egyre jobban fáj, de muszáj.
Gyakran kedvem támad sírni
s ekkor menedék a futás.

A csillagokat nem látni,
de elkezdek álmodozni,
és a szemem elkezd fájni.
Meglátom őt és elkezdek szorongni..

Halld meg zengő szavaim,
Rég elhaló múzsák atyja.
Vagy nékem az eszményképem,
Való álmok megírója.

Villansz lángoló elmémben,
Hőn nyargaló képzetemben.
Előttem bátor jellemed,
Emlékeimben bölcsességed.

Ébredj örök álmaidból,
Szólj a ma élő világhoz.
Rázd föl a rút valóságot,
Vidd közel az élő ...

Örökkön-örökké hajszolom a realitást,
Senki más nem érti, mit érzem.
Szívfájdalom, szánálom nem vitás,
Zord zendülések zavarta valaha lényem.
Ez nem történelem, ez az életem,
Szélsőséges fikcióim széttépnek végtelen.

Sosem értettem, miben vétkeztem,
Ég velem, egy nap visszatérek,
Romba dőlt énem fel építem...
Egyszer, ...

Becsukom a szám, kinyitom a szemem.
A szememből egy suta gondolat zokog elő.
Miért uram miért pont én lettem ki mindezt látja?
Ki becsukta száját, tollat ragadott és szemét kitárta!

Elárult rendszerek lemondott emberek,
Köztetek élek, árulók kezében ölnek a fegyverek.
Minek az erőszak ha amúgy is körbevesznek lángtengerek?
Apáink véréből ...

Hóhérom vagy.
Véremet akarod.
Fogaddal húsomat szaggatod.
Miért teszed ezt velem?
Csendben kifolyik a szemem.
Ne bánts engem, már nincs miért.
Meghaltam a semmiért.
Kotort árkot, majd méllyen szántott,
akit szem még sose látott, bennem: a magány.
Tudom, hogy élsz, egyszer láthatlak majd talán,
tekerjünk mégegyet életünk ...

Amit kiváltasz belőlem,
Azt nem tudja más senki sem.
Nem képes más erre a szörnyűségre,
Erre a megvetésre.

Dühös vagyok, bennem méreg,
Mert sárba tiportad az érzéseket.
A földbe döngölted a véredet,
Csak a saját érdekeidet nézted.

Közöny és megvetés,
Ez amit érzek irántad,
Majd meglátod, ha rád hajítom ...