Hiányod, hogy mennyire fáj itt
legbelül, azt elmondani sem tudom,
mert szavaim keresnek, de hiába,
mert utat nem találnak hozzád, így hagyom.

Miért nem szólsz, miért nem keresel meg,
hogy kibeszéljük mit szeretnénk, hogy legyen?
Miért van az, hogy szólni sem tudsz hozzám,
s hogy mennyire megbántottál észre sem veszed?

Némaságod lassan felemészti lelkemet,
s kínok közt hallgatva repeszti szét szívemet.
Hiányod, hogy mennyire fáj itt legbelül, elmondanám,
ha szavaim végre utat találhatnának hozzád és ezt mind meghallgatnád.

Annyira szeretlek, de kimondani ezt oly nehéz,
bárcsak most itt lennél, hogy karjaiddal átölelj és a szemembe nézz.
Mond hogy szeretsz, mond hogy kívánsz,
s én örömkönnyek közt átrepülném veled az egész éjszakát.

De hiányod tűzben emészti fel egész testemet,
mely sóvárogva küzd epekedő szerelmem ellen.
Ne akard, hogy ez a tűz hiába kárba vesszen,
ne akard, hogy lelkemet e kínzó vágy marcangolja testem egészében.

2011. december 8.