Őszi ködből
kandikál
a hegyorom,
vízimalom
folyóvízben
pancsikol,
erőlködik a Nap,
de ellenfele
erősebb...
Lógó fejjel
birkanyáj
avarból eszeget...
Sivár most
a hegyhát,
síkság,
ne keresd
a Napot,
most az ősz szele
süvít be
a kulcslyukon.

Nem pompáznak decemberben
csillagok a magas égen,
a sápadt Hold eltévedett...
felvonult a felhősereg.

A sereget kíséri szél,
diófákat hasít ketté,
ha teheted meneküljél,
csontvelőig hatol beléd.

Ettől rosszabb már az lehet,
ha jeges eső mosdat meg,
fuss, ahogyan csak teheted.

E bősz sereg élvezettel
őrjöng, ...

Éj leple csillagtalan
szomorúan áll a fa magányosan,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy, fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a semmiből közeledik,
négy lábra áll, bocsát szoptatja,
pár ...

Ha kimegyek
a dombra
tavasszal,
szemem
a rónaság
zöld tengerében
a fű felett
látni véli
a fuvallatot,
a lágyan simogatót,
a ringató-dalolót.

Nyáron
sárgán hullámzik
bennem a búzatábla,
vidáman trilláznak
sokszínű madarak.

Ősszel
sötétbarnára
komorodik ...

Nagy pelyhekben hull a komorodó szürke felhőkből a hó.
Meleg szobából a fehér hópaplanba bújt kertre nézni jó.
Az egész környék a téli este hideg nyugalmába dermed,
majd az éjszaka jeges ölelésével karolja át a kertet.

A hócsipkés, kopasz, álomba szenderült fák adják át szépségüket
a jeges leheletű, lassan-lassan szétterülő sötét ...

Almavirágok közül a folyó sima tükre
kukucskál rám, olyan, mintha állna,
nem olvadt a hó, eső sem táplálta,
vonzott, mintha csak engem várna,
lábammal a tükröt összetörtem,
nem érzem a folyó lomha sodrását,
körülnyaldos térdemig a víz puhán,
a távolban egy szerelmes pár
csókolózik a híd párkányán,
köröttük színesen ...