Mikor egy kerek,
fényes,
fehér
korong
létezik az égen,
ablakodon bekukucskál,
mosolyog,
körülötte narancssárga,
aranysárga minden,
rozsdás színű falevelek
rokolyaként ékeskednek,
ecsettel sem festhetnéd meg
szebbé az eget.
A vízben még tükörképét
nézegeti a cserje,
gyönyörködik önmagában
a vizet ivó ...

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal megrakja.

Hóember indul a messzi ...

Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, szegfű, liliom,
és ott az ablak ...

Megértem már sok nyarat,
érzékeltem, biz egyet s mást,
hallottam szép szavakat,
jó közmondást és mondást.
Derült égből villámcsapást,
én még ilyent sosem láttam!
Félve kérdeztem fiamtól:
villám volt,
meg csattanás,
vagy netán
megbolondult
az anyád.
Villám volt az édes anyám,
ne remegj itt,
eredj be.
Kevés ...

Olyan jó most ősszel is látni
fenyőfa zöldellő ágait,
nem tépázta a könyörtelen
szeptember, november, december.

Őszapók deres lehelete...
búcsúzik fészkétől a fecske,
a ritkán látott gólyacsalád,
kisasszony napjára üres lett,
puszta már a sokszínű határ.

Őszapó, Télapó változtat:
zsákjukból szél rohan ...