Természetnek ezer csodája
szorult e sok fűbe, fába!
Ember! Élvezd és őrizd e csodát,
az Isten csodaszép alkotását!

Sok ezer növény, mérhetetlen csoda4
A szem alig-alig fogja,
oly gyönyörű minden fája, bokra,
s tollam ingerelték e sorokra!

Szép az élet és sok növénynek
a léte forrása sok-sok örömnek!
Hálát adok ezért ...

Zizzen az avar a lábunk alatt.
Hull az elsárgult levél a fáktól.
Makkocska bújik meg az avar alatt
fürge mókusra, vagy tavaszra várón.
De a sorsa már elhatároztatott.
Éhes mókus csapott rá enni vágyón.

Ha ránézek látom a messzi tájat
tűsziklás hegycsúcsot bővizű partokat
szemében a tengert az áramlatokat
a morajlást mely csapdossa a fákat.

Egy pillanatra gyöngyszemek tündökölnek
delfin csapat játszik hullámok hátán
sereg kölyök viccelődik a bálnán
kis szigeteken kagylóhéjak fénylenek.

Lapulnak a fókák tenger ...

Változnak az idők
szívem is megenyhül
március s az erdők
dúdolnak legbelül.

Cinkék zúgnak búgnak
ébresztik a tavaszt
patakok áradnak
a lomb rügyet fakaszt.

Friss szél ereszkedik
a zöldellő rétre
munkás lelkesedik
szükség van a kézre.

Kapát ásót ollót
hegyre visz az ember
fákat nyír vet ...

Óh, te édes, forró nyár, mekkora nagy

az erőd és hatalmad, hogy szenvedünk

tőled, de bevalljuk neked kedves nap,

eme szenvedést mi mégis élvezzük!


Féltékeny rád még ma is a kicsi hold,

kivételes nappali hőségedre,

s te fényes nap mégis örökké vágyódsz,
...

Szürkén, mogorván terül szét a puszta.
Kopott, szürke felhőpaplanját magára húzva.
De a Nap át-átvilágít a felhőréseken
és sugarait lassan teríti szét e vidéken.

Korábban vihar volt, már elmúlt.
A villámok hangja már a múlt
és ami volt, az milyen volt,
azt bizonyítja a sok-sok vízfolt.