Versben és haikuban…

Aranyban úszó
Fények, Balcsi hullámon…
Meditálás-csend.
*
Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned,
Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled…
A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat,
A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat!

Messzire lát a fény a nagy tónak a partján,
Magába ...

Nyári anziksz 2.
A természet lágy ölén, haikuban…

Ritka-fás lankán,
Fehér vidéki házak.
Napmeleg árnya.
*
Vízparti fűzfa
Ága beleér, vízbe.
Pici hullámok.
*
Fűzfa révedez,
Csobogó patak partján.
Nem ismert bánat…
*
A hárslevelek
Csábító illata száll.
Csodás illatok.
*
A tölgyfák között
Esti szél ...

Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban…

A nap hajnalban,
Glóriában ébred fel.
Hajnali hőség.
*
Táj, még csak csendes,
De napsugár melegít.
Kel a hőség is.
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel,
Kilencszáz millióan izzadnak már, kora ...

KERTI RÓZSA

Színében együtt álma tűznek, vérnek,
s lobbanása is, olykor, a reménynek, -
s csaló ének is, mely gyakran varázsol
érdek-legendát sebző valóságból.

PIROS TULIPÁN

Őrséget áll. A mesék katonája.
A Kertnél tágabb Szépség a hazája.
Vele a Szépség Kertje is merészebb:
közelebb érez őrző ...

Fényben cseresznye piros csendje csengett.
Ágak között zöldnek mesélt a kék,
majd felhőlángokig magasba dobta
füttyét a nyár: kigyúlt hangörömét.

Lehet: leginkább a tájat szerettem,
elrejtőző és kinyíló világ
útjait, s egy-egy szétmorzsolt levélnek
mámorító kakukkfű-illatát,

az ösvényt, hegyre vagy a völgybe tartót,
rétet, ...

A kútkávától elrángatták akkor
a kisgyereket, mert féltették, - az ég
felhős kékje villant kíváncsiságra,
s lent indultak forgó bogármesék.

Elrángattak, de már zuhanni kezdtem, -
s minden mi volt, van, együtt zuhan velem.
A kútfalon kedves kis tavat látok,
s nád hajol át elúszó fényeken.

A templom is jön: ájtatos öröklét
boltja, ...