Fent esőfelhők az áttetsző fényben:
szürkét fehérrel elegyít az ég.
Lent zöld a táj, de rajta téltől álmos,
messzeségét el nem hitt messzeség.

Hány versben fel nem ismert Messzeség van,
mit a nép látni máig képtelen!
A lelkek mélyén fel nem ébredt hangok…
Eljön-e értük a történelem?

S milyenek lesznek? Pirosan kiáltók,
ha ...

Egy madár még kiáltott.
Miért, hol, - nem tudom.
Hozzám csak rekedt bánat
jutott el hang-úton.

Kis fény ágakon áttört,
de sötétlő világ
már építette körben
a labirintusát.

A mezőig kiértem,
de már süllyedt a nap,
s egy-egy virágra szórt csak
könnycsepp csillagokat.

A lélek még nem ért meg, -
s így, tudtam: mit sem ...

Bágyadtság látszik szerte a tájon,
az égen, az egész világon, bokrokon, fákon.
a tél már elfáradt, pihennie kéne.
Hadd jöjjön már végre a tavasz a helyére!

Hull a hó bokrokra, kőre,
lepelként borul a fehér.
Háztető marad csak pőre,
akár a test-meleg tenyér.

Szerethető ma az úttest,
mert nem látszódnak a lyukak.
Pocsolyát eresztő rút est
sem kínál fagyot alkunak.

Ez már a se tavasz, se tél,
nem választás, csak állapot.
Bóbiskol a lomha fedél,
nézi órán a számlapot.

A ...

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve.
A nagyon hulló hóban, néha tán' átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele.

Domb, völgy sem látszik,
Hólepel takar mindent.
Vég nélküli fehérség.

Ég és föld fehér,
Horizont sem ...

Bár a Hótündér a tájra
vissza-vissza kacsintgat
télen is örülhetünk a fénylő Napnak,
a közelgő tavasz reményét adónak.

Egyszer hó van, máskor meg olvad.
Egyszer örülhetünk a hónak,
máskor gyönyörködhetünk a hóvirágban,
az életnek e szolidan szép csodájában.

Szelíden dugja ki a fejeskéjét a hó alól
a kertünknek egy ...