Fény táncol, ág lebben,
víz buggyan csermelyben,
pajkos hal csobbanva úszik tovább.

Vízparton csőr csattan:
béka-tor hajnalban.
Rigó-vágy hallatja hívó szavát.

Susog a nád, szellő simít,
új szép napod szeme kinyílt,
álmok helyén való csodák,
teérted zsong e tág világ!

Fű-harmat száz színt bont,
lelkedre ...

Mint az őrségben álló katonák,
úgy állnak a hóban az erdei fák.
Kopasz, fekete alakjuk szúr bele
a már leesett hó fehérségébe.

Nem mozdulnak. Mintha megfagytak volna.
Csak suürke árnyaik vetülnek a hóra.
Az erdei csendben minden mozdulatlan.
Mindent szépen befed a fehér hópaplan.

Mint dér lepte gaz, kopár üres telken,
olyan jéghideg, fagyos most a lelkem.
Halványszürke borús, ködös, ég alatt
didereg az előtörő gondolat…

…néhány fa, még tartja súlyos levelét
ködös könnyek rajta, fényes nehezék.
Sűrű felhő mögé bújik bágyadtan
a napsugár, ha kitekint fáradtan.

Zsibbadt élet, amely lassan ...

Amikor egy kismadár kinyitja a szemét,
Látja a fészkéből, milyen kék az ég.
Én is talán megláttam a kék eget,
De madárhangot nem hallok már emberek!
Ezelőtt a kismadarak csicseregve szálltak,
S mindenütt találtak fészket, vagy házat!
A mai nap, ha felnézek a sötét égre,
A madarak csendben szállnak, mennek feledésbe!
Ideje már elővegyük ...

Lobban az ég és
reszket az ág,
szirmait csukja
nyíló virág!

Pók a hálóját
fonja amott,
két, három szálat
összefogott.

Alant a csúcsos
kis csigaház,
spirális, erős
mészhéj a váz.

Azúrra vált most,
sötét az ég,
könnyes a felhő,
reszket a lég.

Szürkés ezüstben
lobban a ...

Settenkedve jött el lassan az este
a tájat sötét palásttal terítve be.
Az égen felragyognak a csillagok.
Kíváncsian varva a holnapot

szemeinket Álomtündér fogja le.
Szinte simogató a lágy keze.
Reggelre kelve frissen ébredünk,
mert szépálmot adott Álomtündérünk!

Álomtündér! Te szép csodalény!
Vezess az álmok ...