Szélben ringó rózsák mind arról beszélnek,
amelyek az ember szívében élnek.
Mesélnek a viharzó szerelemről,
regélnek a szelíd, csendes érzelmekről.

Szép, szerény szirmaik fénylenek,
boldogságot gerjesztően élnek.
Ezenközben ezek szépen, csendben
ott díszlenek kint, a kertben.

A Hajnal Tündérek fénye tábortűzként lángoló,
élénken csillámló, bár múló, de mégis
igen nagy fényerővel a hajnalt bitorló,
bár leszedték, de mégis látható, csontodra vetülő

a kora reggel szürke fényű bőréből előugró,
az éji álom után szemedre szürke fényként ülő,
új nap igen szép reményét, csalfa ígéretét ...

Megmosakszik a föld,
megmossa lányait, fiait,
törülköző a nap,
letörli könnyes arcodat,
majd megfésül a szél,
eső után,
oly szép és ifjú a Világ.

Érik a szőlő. A bogyók duzzadnak
következtében ennek a perzselő Napnak.
Az őszibarackok is érnek a fákon
bőséges termés beérését jóslón.

Nem csoda, hogy így van, hiszen itt a nyár!
Teljes szépségében ragyog e csodás táj!
Terméseivel fizet a sok-sok növény.
Nagyon jó ábrándozni a szépség tengerén!

Istenem! Te csodát teszel ezzel a vízzel
és ezzel a csodával lelkünket töltöd fel!
Ez a csoda hitünk a saját gyógyulásunkban,
remény egészségünk feltétlen javulásában!

Istenem! Szíved-lelked termése e csodavíz,
amely minket fájdalmaink csökkenéséhez visz!
Amikor ebbe a vízbe betegen belépünk,
gyógyulásunkra kizárólag Benned van ...

Mintha az egész táj tűzben égne,
úgy zúdul rá a vörös fény a vidékre.
Vörösségével előre jelzi,
hogy nappal őt erős szél követi.