Az égen akarok járni,
Fehér fellegre lépni.
Kék tengerig nyújtózni,
Kezeimmel az eget simogatni.

S lépek lassan, óvatosan.
Hullámzik a talpam nyoma.
Körökbe gyűri meg az eget,
Szilánkokra töri a Mennyet.

Bokámig süllyedek a fellegekben,
Hideg, vizes a léptem.
Itt a menny a talpam alatt...
Tisztátalant is magába fogad.

Vattacukorként fedi a hó a téli tájat
takarja be fehér rétegével a sok ágat.
Selymes, lágy, kedves, varázslatos puhasága
hoz meghittséget e gyönyörűséges tájra.

Minden nyugodt, szinte mesés.
Csak a kutyánk járt erre nemrég.
Nyomai látszanak a hóban
erre-arra kószálóban.

Szinte játszik a téli nap a havas tájon
megcsillanva ...

Hét bolygó zeng a végtelen égi űrben
Ragyognak csillagok mint igazgyöngyök
Hold tündököl csábos erővel bájoló világba
Földön néma éj Holdvilág lámpása
Óriás árnyakat vetnek sötét bokrok
Terebélyes fenyők levelei csillognak
Néma házak sorakoznak utca sorba
Néma a természet s föld míg éj tart

Szürke lepelbe burkolódzik a táj,
Lassan rátelepszik az alkonyat.
A madarak befejezik röptüket,
Sietve megkeresik fészküket.
Borzongok, ahogy a szürkeség
Vastag takaróját ráborítja a tájra.
Nesztelenül közeleg a csend, parancsára
elcsitulnak a nappal hangjai.
Nyomában lábujjhegyen jön az este, hogy
Mélykék palástját lassan ránk ...

Udvarunkon szép tujafa,
Sosem volt még lakója,
Büszkébben áll, mint valaha,
Ennek megvan az oka.

Madárfiú, aki éppen
Megtalálta a párját,
A kiszemelt tujafához
Vitte el menyasszonyát.

Boldogságuk határtalan,
Énekelnek, röpködnek,
Ágak között keresgélnek,
Hová építkezzenek?

Kijelölik a ...

A lelkek csendes érintése,
egy isteni gesztus vagy simogatás...
ahogy a hanyatló Nap visszanézve,
levendulákat hint az égre.

Körbefonja vele a tájat,
vagy ibolyát ölt az alkonyati fény,
szór még orchideát és orgonákat,
így zárja ablakát a mának.

A pajkos félhold még meglapul,
cilinderét háta mögött rejtve el,
fekete ...